A Black Comedy zseniális trükkje, hogy míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség mindvégig fényesen mulat.
 

Peter Shaffer, az Amadeus és az Equus szerzője kevéssel a szexuális forradalom előtt írta Black Comedy című bohózatát. Brindsley – fiatal szobrász „az emberélet útjának felén” – áramkimaradás miatt egy sötétlő lakásban reked. Várt és nem várt vendégei a sötétben egyre inkább úgy kezdenek viselkedni, mintha tébolydából szabadultak volna...

A hatvanas években a rock and roll hódítása, a Beatles csillogása mellett a kor színházművészete is csúcson van Angliában. Nagymértékben köszönhetően Peter Shaffer munkásságának. A hazájában sikeres drámaírónak a Black Comedy (1965) hozza meg a világhírt. Méltán, hisz váratlan fordulatok, tragikomikus, groteszk helyzetek építik fel a darabot, mely egy rövidzárlat okozta áramszünet alatt játszódik egy szobrász műtermében. A fiatal művész, Brindsley Miller vendégségbe várja menyasszonyának katonatiszt édesapját, és ugyanezen az estén szeretné bemutatni alkotásait egy milliomos német műgyűjtőnek is.  
A jeles alkalomhoz azonban túlzottan szegényesnek találja lakásának berendezését, ezért minden külön értesítés nélkül kölcsönveszi vidéken pihenő barátjának egyes bútorait. S talán kezelhető lenne a kérlelhetetlen és feddhetetlen apa, a váratlanul betoppanó szomszéd és a titokban kölcsönvett bútorok hirtelen hazaérkező tulajdonosa, sőt, talán még Brindsley meglepetésszerűen felbukkanó volt szeretője is, ha nem lépne közbe a Londoni Elektromos Művek által kiküldött furcsa szerelő, a német akcentussal beszélő Schuppanzigh...